Mi a különbség a saját -csomagolt tartály és a normál tárolótartály között?

Az önállóan{0}}csomagolt tartályok szerkezetükben, biztonsági teljesítményükben és alkalmazható forgatókönyvükben jelentősen eltérnek a hagyományos tárolótartályoktól. Az alapvető különbségek a következők, amelyek segítenek egyértelműen megkülönböztetni a különböző igényekre való alkalmasságukat:
1. Szerkezeti tervezési különbségek: Az ön-kötegben lévő tartályok kettős-héjú kialakítást alkalmaznak, belső és külső héjjal, így zárt rétegközi teret képeznek. A teljes szerkezet egybeöntött, gyenge pontok nélkül. A hagyományos tárolótartályok többnyire egyetlen-héjú szerkezetek, amelyek tárolása kizárólag egyetlen tartályra támaszkodik. Szerkezetük viszonylag egyszerű, kevesebb védelmi réteggel rendelkeznek, így érzékenyek a külső tényezők által okozott károsodásokra.
2. Biztonsági védelmi különbségek: Az önállóan-csomagolt tartályok másodlagos tömítésvédelmi képességekkel is rendelkeznek. Még ha a belső tartály szivárog is, a közeget felfogja a közbenső réteg. Felügyeleti eszközökkel kombinálva időben figyelmeztetések adhatók ki, átfogóan csökkentve a szivárgási kockázatokat. A hagyományos tárolótartályokból hiányoznak a másodlagos védőszerkezetek. Amint a tartály korrodálódik vagy eltörik, nagy a valószínűsége a közepes szivárgásnak, ami szennyezéshez, tűzhöz és egyéb biztonsági kockázatokhoz vezet, ami gyenge védelmi teljesítményt eredményez.
3. Alkalmazható forgatókönyvek különbségei: Az önállóan{1}}csomagolt tartályok alkalmasak összetett működési körülményekre, például korrozív, gyúlékony, robbanásveszélyes és alacsony hőmérsékletű{2}}környezetekre, kielégítve a magas biztonsági és környezetvédelmi követelményeket támasztó iparágak, például a vegyipar, a gyógyszeripar és az új energiaágazat igényeit. A hagyományos tárolótartályok csak nem-korrozív, alacsony-kockázatú közegek, például közönséges víz és semleges oldatok tárolására alkalmasak, és többnyire polgári és egyszerű ipari környezetben használják, alacsonyabb biztonsági védelmi követelmények mellett.
4. Különbség a karbantartási költségekben: Az ön-csomagolt tartályok korrózióálló-anyagból készülnek, és stabil szerkezetűek. A rendszeres karbantartás csak rendszeres ellenőrzéseket és felügyeleti eszközöket igényel, ami alacsony karbantartási gyakoriságot és szabályozható hosszú távú költségeket{4}} eredményez. A hagyományos tárolótartályok érzékenyek a közegek korróziójára és a környezeti erózióra, ami gyakori korróziógátló-és javítási munkát igényel. Ez nemcsak nehézkessé teszi a karbantartási folyamatot, hanem a karbantartási leállás miatt a termelést is megzavarhatja, ami magasabb általános karbantartási költségekhez vezet.